[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Fritzékkel, és hogy Fritz nem tiszteli az emberi életet. Igaz?
Hosszú csend támadt. Pom karba fonta a kezét, és lebámult a sötét, sustorgó
vízmosásba.
Aztán megszólalt: A feleségem elhagyott az abortusz után. Csak a halál járt a
fejemben. És persze az, hogy bosszút álljak a doktoron azért, amit tett. Tudtam, hogy
orvosi pert nem indíthatok. A feleségem akarta. De rám senki sem gondolt. Az enyém is
volt az a gyerek, még ha a nejem alkoholista is, és a baba esetleg nem lett volna teljesen
egészséges. De azt akartam, hogy egy kicsit Kormán is gondoljon a halálra. Nagyon
sajnálom, ha Arch esetleg túlságosan a szívére vette.
A nagyapjáról van szó.
Tényleg nagyon sajnálom. A bosszú egy kicsit elveszi az ember eszét. És nagyon
sajnálom a vállalkozásodat is mondta. A holdfényben láttam összehúzott szemöldökét,
Qszinte, barna tekintetét. Ezért akartam megtanítani Patty Sue-t vezetni, hogy tudjon
segíteni neked&
És mindez a volt feleséged abortusza miatt? Azt hittem, a Névtelen Alkoholistáknál
megtanuljátok kezelni az ilyesmit. Elengedni a függést. Bár korábban rájöttem volna, hogy
mit is keresel te ott, ahelyett, hogy csak Laurára koncentrálok. Elhallgattam. Ébredj
fel, Pom! Ha gyereket akarsz, házasodj meg, és csinálj egypárat!
Nem válaszolt. Én is összefontam a karomat magam elQtt. Ideje volt indulni.
Tudod, mit mond Paul Newman Róbert Redfordnak A nagy balhéban, amikor elQször
találkoznak? A bosszú lúzereknek való. Egy kis szünetet tartottam, aztán folytattam:
Meg kell mondanom Schulznak, hogy te voltál. Hacsak nem vallod be te magad.
Pom elfordult tQlem. CsípQre tett kézzel meredt a völgybe. A torkát köszörülte. Nem
zavartam meg a hallgatását.
Készen állok mondta egy idQ után. Az, akinek ártani akartam, elnyeri méltó
büntetését. Nem kell feladnod, megteszem én magam.
Megfogtam a vállát. Elindult vissza a házikóba.
KésQbb, bár nem tudom megmondani, mennyivel, Tom Schulz már hazafelé fuvarozott
a vadvédelmi rezervátumból egy rendQrautóban. Némán zötykölQdtünk a hepehupás
földúton. Az izgalmak ellenére Arch perceken belül elaludt a hátsó ülésen.
Csendes volt az éjszaka. A fejünk fölött pislákoltak a csillagok. A hold nyugat felé
tartott, s a szél elállt. Vagy, gondoltam, már hajnal felé jár, mindenszentek napja van, és
minden máshoz hasonlóan a szél is abbahagyta a szellemeskedést.
Gondolom, most visszatér a büfé bizniszbe jegyezte meg végül Tom.
Azt hiszem feleltem. Miután már nem kell amiatt aggódnom, hogy valaki odajön,
és mindenféle vegyszereket önt az italokba a partijaimon.
Tudja szólt Schulz , mindig is volt egy érzésem, hogy Pomeroy csinálta. A
hallgatag emberektQl ideges leszek.
És mibQl jött rá?
Mintha láttam volna. De nem voltam benne biztos. Miután maguk ketten olyan
bizalmasan beszélgettek, Pomeroy lehajolt, hogy letegye azt a hálós kalapot, és elQszedte a
tisztítószert. Néha az ember nem tartóztat le valakit azonnal, fQleg nem akkor, ha
gyilkosság és egyebek is vannak a pakliban mondta önelégült vigyorral. Amikor maga
utánament, azt hittem, rájött, hogy az elQzQt is Q csinálta, és majd elbánik vele.
Azt hittem, hogy meg akarja tiltani, hogy elmenjek! Csak színjáték volt az egész?
Hát persze. Ha Goldy az elsQ számú gyanúsított, Pomeroy nem fog pánikszerqen
meglógni, mielQtt valami bizonyítékot szerzek. Vagy éppen beismerQ vallomást, hála
magának.
Ezt nem hiszem el! Pomeroy meg is ölhetett volna!
Szerintem maga meg Arch egész jól megvédték magukat. Öt tqzoltókocsi és hat
füstölQ kellett hozzá, hogy megfékezzük a méheket meg a tüzet.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
Tom Schulz ráfordult az országútra.
Furcsa dolog a bosszú.
A Fritz Kormán elleni bosszú hajtotta Laurát Bebe és Patty Sue miatt, Vonette-et Laura
és Bebe miatt, Pomeroyt pedig a meg nem született gyereke miatt, és Archot a tanítónQje
meg a nagyanyja miatt. Én sem voltam éppen feddhetetlen a John Richard iránti
gyqlöletemmel.
Az országút szürke szalagként nyújtózott elQttünk, hogy átvezessen abba a napba,
amikor a halottainkra emlékezünk. Nyugaton a hegyormok már izzottak a hajnal elsQ
sugaraitól. Schulz az ezüstösen csillogó fenyQkre mutatott.
Miért emlékezünk a halottainkra?, tettem fel annak idején a kérdést a vasárnapi
iskolában, amikor mindenszentekrQl tanultunk. Hogy el tudjuk engedni Qket.
Tom Schulz befordult az Aspen Meadow-i pékség elé. Fahéjas csiga illata terjengett a
hajnali hidegben. Boldog voltam, hogy itt lehetek, hogy Tom Schulzcal lehetek, és pont.
Imádom ezt a helyet mondta Schulz. Kezdjük a csigával. Persze közel sem olyan
jó, mint a tiéd.
Hízelgéssel nálam semmire se mész&
A jó öreg Goldy. Tudom, tudom, ez egy új nap kezdete, úgyhogy légy szíves, igyál
egy kávét.
Elmosolyodtam.
Úgy lesz. Méghozzá jó feketén. De ha beleteszel valamit, megöllek.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK
A szerzQ ezúton köszöni meg a következQk segítségét: Jim Davidson, Jeffrey Davidson,
Sandra Dijkstra, Katherine Goodwin, John William Schenk, J. Williams Catering, Bergen
Park, Colorado, dr. John B. Newkirk természettudós, William Harbridge, Charles
[ Pobierz całość w formacie PDF ]