[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mosollyal leplezett brutalitása.
- Majd harcolnak, ha eljön az ideje, másként... Gondolt-e már arra, Mrs.
Dayborn, hogy egy év múlva nekünk lesz a legerQsebb NATO-
hadseregünk Európában? 350 000 ember, a legmodernebb fegyverekkel -
az önök fegyvereivel - fölszerelve. Rakétákkal, atombombákkal, tenger-
alattjárókkal. LegyQzhetetlen hadsereg, amelyet a világ legkiválóbb
tábornokai vezetnek majd.
Luella ráhunyorított:
- És honnét szedik elQ ezeket a kiváló tábornokokat?
- Ezek a Führer tábornokai lesznek. Egy részük már az elsQ világ-
háborúban is szolgált. Mind a százegynéhány tábornok, aki ma had-
seregünk élén áll, a múltban Hitler tábornoka volt.
Luella elgondolkodva bámult poharába, azután angyali ártatlanságú
mosollyal Horst kivörösödött arcába pillantott.
- Mondjak valamit magának, von Muhler ezredes? Én egy virsligyárat
sem bíznék olyan tábornokokra, akik már két háborút elvesztettek.
Szavaira oly sírbolti csöndesség támadt a szobában, hogy még az
ingaóra ütését is tisztán lehetett hallani. Luella karórájára pillantott.
- Rohannunk kell! Fogalmam sem volt, hogy már ilyen késQre jár. Tölts
magadnak Theo. - Saját poharát odatartotta Hessnek. - Most én mondok
felköszöntQt.
Megperdült maga körül, poharát magasra tartotta, mosolya végig-
pásztázott az arcokon:
- Valamennyiünk egészségére! Kedvességükre, hogy befogadtak
bennün-ket, magányos lelkeket, családi körükbe, ahol olyan otthonosan
éreztük magunkat. Csodálatos este volt! Nincs semmi a világon, amit úgy
imádnék, mint az érdekes vitát. És ez valóban óriási volt! Részletesen
beszámolok róla az apámnak. Halálra neveti majd magát.
És akár egy vörös hajú királynQ, végigsétált a szobán, kezet rázott min-
denkivel.
- RettentQen sajnálom, hogy itt kell hagynunk ezt a csodálatos estélyt.
De az apám, akárhol is vagyok, minden éjfélkor fölhív Washingtonból,
és ha egyszer nem találna odahaza, az Egyesült Államok egész biztonsági
szolgálatát mozgósítaná. Köszönjük szépen mindenkinek a szíves
vendéglátást. Jójcakát!
Nem törQdve a hátrahagyott pusztítással, útban a kapu felé vidáman
csevegett Hansszal. A fiú úgy ment mellette, megvidámodva. mint aki a
fellegekben jár.
Mögöttük Joy lépkedett hallgatagon Theo oldalán, s arra várt. mikor
térnek vissza zsibbadt agyába a forrongó gondolatok.
Az autó nekiiramodott, Luella az ablakon kihajolva hangosan kiáltott
búcsút feléjük. Joynak csak most nyilallott a szívébe. hogy Luella,
szokásától eltérQen, el sem búcsúzott Anne-tQl, meg sem csókolta a
kislányt.
- Tévedett a puskaporral - kárörvendezett Hans. - Ez valóságos
nukleáris robbantás volt. Csodálatos! Csodálatos! - ismételgette. - Ezt
nem heverik ki egyhamar!
Joy megragadta Hans kabátjának hajtókáját, és kényszerítette a fiút,
hogy szembeforduljon vele.
- Mit értett Horst azon. hogy gonosztevQként kezelték? Hans az ajkára
tette ujját:
- Sétáljunk egyet a kertben; olyan csodálatos este van. bár, úgy látom,
felhQk takarják a holdat, és talán holnapra...
Karon fogta Joyt. váratlanul erQsen szorítva meg a karját. Azután egy
lugasnál megállt, letépett egy rózsát, és lágy tenor hangján énekelni
kezdte:
- Sah ein Knab' ein Röslein steh'n.
- Huszonöt év -- suttogta. -- Horst bátyám a nürnbergi bíráktól
huszonöt évet kapott, mint háborús bqnös az Oradour-surGlane-i
mészárlásban játszott szerepéért. Tíz esztendQt töltött fegyházban, akkor
- hála Carey ezredesnek és fölötteseinek szabadon bocsátották. - Majd
megszokott hang-ján így folytatta: - Milyen gyönyörq ez a rózsa! Tqzd a
hajadba. - Majd megint rákezdte: - Röslein, Röslein, Röslein, rot.
Joy megrázta a fiú karját
- Ez igaz?
- Azt hiszed, hencegnék azzal, hogy a nagybátyám háborús bqnös?
Joy megremegett. Az összes kitérQ válasz Horstot és pályafutását
illetQen, a félig befejezett mondatok, a titkos pillantások most hirtelen
érthetQ egésszé álltak össze. Hogyan lehetséges, hogy eddig nem vette
észre: valahol valami nincs rendben?
Szótlanul sétáltak egymás mellett a pázsiton. Hans idQnként egy-egy
sort énekelt.
- De hát a család! Hogyan fogadhatták vissza?
Hans megállt, és Joyra pillantott; az a felhQkön áttörQ hold fényénél
meg-lepetést látott a fiú arcán:
- Hát te semmirQl se tudsz? A család, az én családom és házasságod
révén a te családod, Hitler egyik fQ-fQtámogatója volt. Csak a nagyanyám
volt ellenük, Q egész idQ alatt szemben állt velük.
- És Stephen? Talán csak nem akarod azt mondani, hogy még Stephen
is...!
- Ezt tQle kell megkérdezned.
Hans habozva elhallgatott, fejét oldalt billentette, és úgy nézett az asz-
szonyra, mintha idegent látna.
Azután fejével a társalgó ablaka felé intett, ahonnét hangos vita zaja
[ Pobierz całość w formacie PDF ]